Határtalanul – 2026.05.19-22.
A Határtalanul tanulmányi utazást megelőzően két előkészítő foglalkozáson vettünk részt. Május 5-én ellátogattunk a Magyarság Házába egy rendhagyó órára. A rendhagyó óra témája a külhoni magyar közösségek múltja és jelene volt. Egy történelmi áttekintéssel kezdve sok új dolgot tudtunk meg a külhoni magyarságról. Május 13-án pedig az iskolában, tanáraink vezetésével megismertük a „Nyugat-felvidéki vártúra” útvonalát, a meglátogatni kívánt történelmi helyszíneket, valamint a régió földrajzi és kulturális sajátosságait. Természetesen részt vettünk az utazással kapcsolatos szabályok és a balesetvédelmi oktatás ismertetésén is.
1.nap
Kirándulásunk első napján bizony mindenki korán kelt, mert reggel 6:40-kor volt a gyülekező
az iskolában. Pakolás, a létszám és a nélkülözhetetlen dolgok ellenőrzése után búcsút vettünk
a szülőktől, és ahogy terveztük, 7 órakor sikerült is elindulni. Közel 300 kilométeres utazás
várt ránk, nagyrészt a felújítás alatt lévő M1-es autópályán. Az út alatt megismerkedtünk az
idegenvezetőnkkel, aki első lépésben részletes áttekintést tartott a történelem ide vonatkozó
részéről.
Első állomásunk Dévény volt. A helytörténeti forrásokban Magyarország kapujának – Porta
Hungarica – nevezték, mert innen lehetett Alsó-Ausztriából Magyarországra jutni. Sétát
tettünk a Duna és a Morva folyók összefolyásánál, ahol a vasfüggöny-emlékműnél a
kommunista rendszer áldozatairól is megemlékeztünk. Körbejártuk a dévényi várat, amely
Magyarország határerődítményei közé tartozott. A Morva folyó túlpartján elterülő Ausztria
szemre úgy tűnt, mintha szinte egy kőhajításnyira lenne. Legjobb dobóatlétáink kísérletet is
tettek erre a hajításra, de nem jártak sikerrel. Testnevelő tanárunk mindezzel együtt is
értékelte a próbálkozásunkat.
A Pozsonyi vár már nagy távolságból látható volt. Méltóságteljes alakját fokozta a várdomb,
amely 85 méter magasságban emelkedik a Duna fölé. Már a honfoglalás előtt vár állt rajta,
902-től folyamatosan magyar uralom alatt volt, határvédő szerepe ekkor alakult ki. Bejutni
egy kínai delegáció miatt nem volt olyan egyszerű, de egy kis kitérővel és néhány plusz
lépcsővel sikerült. A várból lesétáltunk az óvárosba, ahol megtekintettük a gótikus Szent
Márton-dómot. Ezután megnéztük a Mihály-kaput és a hangulatos tereket, és kaptunk egy kis
szabadidőt, hogy önállóan is felfedezzük a környéket.
Bár a város sétálóutcája elég nagy, és tele van sok hívogató árussal, tanáraink legnagyobb
örömére a megbeszélt időpontra mindenki időben visszaérkezett, és vidáman meséltük, ki hol
volt, mit látott, mit vásárolt. Szerencsére sima utunk volt a busszal és pontosak is voltunk, így
belefért a napba a Kis-Kárpátok alatt megbúvó Szentgyörgy település és Fehérkő várának
romjai. Mikor leszálltunk a buszról, még nem sejtettük, hogy ez lesz az egyik legkalandosabb
várlátogatásunk az út során. Egy valódi erdei kirándulás volt egy kevésbé kiépített, és éppen
ettől izgalmas várba.
El is fáradtunk, mire visszaértünk a buszhoz, de innen már a szállásunkra mentünk. Deáki
településen, az Európa Panzióban a szállásadónk magyar nyelven köszöntött minket, és ő
maga mondta el a legfontosabb betartandó szabályokat. Elfoglaltuk a szobáinkat, és mentünk
is vacsorázni. Nem ez volt a legfinomabb, de a meleg étel mindenkinek jól esett a hosszú nap
után. Este sem kellett unatkoznunk. Szép nagy kert volt sportolási lehetőséggel, kecskékkel,
és még a bowlingpályát is kipróbálhattuk, ami tökéletes zárása volt ennek a sűrű első napnak.
2.nap
A második napon néhányan a kecskékre, néhányan a kakasokra keltünk, de volt, aki jó
alvókájának köszönhetően csak a tanárok ébresztőjére ébredt meg. Készülődés után
svédasztalos reggeli várt ránk, ahol az ebédcsomagot magunk készítettük el. Mindenki a saját
ízlése szerint csomagolt szendvicset az útra a nápolyi és a víz mellé. Első állomásunk
Hidaskürt település Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolájában volt, ahol az ottani 7.
évfolyamos diákokkal volt közös programunk. Készültünk előre, és bemutattuk egymásnak az
iskoláinkat, valamint az iskolai életet. Főleg azokat a dolgokat beszéltük át, amik nálunk és
náluk másképp működnek. Olyan érdekességre is fény derült, hogy náluk például az 1-es a
legjobb érdemjegy. A látogatás végén még egy közös kvízt is játszottunk, és megleptük
egymást apró ajándékokkal, valamint ikonikus nemzeti édességeink kóstolójával.
Ezután a Vöröskői várhoz mentünk, ahol újra találkoztunk a tegnapról már ismert kínai
delegációval. A Kis-Kárpátok egyik legszebb váraként tartják számon. A szépen berendezett
vár ma egy bútorkiállításnak ad otthont, és kiderült, hogy filmeket is forgattak már a falai
között. Egy vezetett túrával, körülbelül egy óra alatt végigjártuk, majd emlékezetes
szuveníreket szereztünk be az ajándékboltban.
Ezután egy aktívabb program következett: kirándulás a Zobor-hegy oldalában megbúvó
Szórád-remetebarlanghoz. Nem csak a váraknak van legendája! Szent Szórád remeteként élt a
Zoboron, és olyan szigorú aszkézisben telt az élete, hogy a legenda szerint a dereka körül
viselt vaslánca idővel a testébe nőtt. Egy másik legenda szerint, aki a sziklabarlang tövében
csobogó hármas forrás gyógyító vizéből iszik, az matuzsálemi kort is megérhet. A tanösvény
megtalálása okozott némi nehézséget, de a kirándulás nem maradt el. El is fáradtunk ismét.
A nap utolsó programjaként Zsérére utaztunk, ahol Bencz Ilonka és csoportja várt minket.
Először a tájházat tekintettük meg, ahol számunkra ismeretlen tárgyakkal, különös
népszokásokkal, valamint a ma már szinte eltűnt népviselettel és korabeli ruhákkal
találkoztunk. A látogatás végén különleges előadásban volt részünk. Nagyon meglepődtünk,
hogy a hagyományőrző csoport énekesei számunkra mulatságos népdalokat énekeltek, és elő
is adták őket. Egy-egy népies káromkodás is megütötte a fülünket az előadás részeként. Már
mi is vártuk a találkozást, mert itthon, az énekórákon tanultunk egy meglepetésdalt számukra,
amit elő is adtunk.
A tartalmas nap után ismét kellemesen elfáradva érkeztünk a szállásra, ahol ezen a napon
igazi helyi vacsora várt ránk. Tradicionális szlovák ételt, knédlit kaptunk szaftos hússal.
Legtöbbünknek ez nagyon ízlett, repetáztunk bőségesen Napközben jutott idő egy kis
vásárlásra is, így tanáraink helyi sajtokból adtak nekünk kóstolót a vacsora után.
3.nap
A harmadik nap reggelén már rutinosan keltünk, reggeliztünk és készítettük a
szendvicseinket. Ma a Bajmóci vár és az elmúlt napokban sokat emlegetett csejtei vártúra várt
ránk. Szóval kötelező jelleggel mindenki a túracipőjét is elcsomagolta.
Úgy hallottuk, ez a Kárpát-medence legromantikusabb lovagvára, ahol egykor Mátyás
királyunk is tartott országgyűlést. A vár nemcsak kívülről meseszép, de a belső berendezéseit
és a kialakítását is érintetlenül őrizte meg évszázadokon át. A vár leghíresebb tulajdonosa gróf
Pálffy János Ferenc volt. Az építkezés irdatlan költségekkel járt, és egészen Pálffy János
1908-as haláláig zajlott. A Pálffyak egykori kastélyában a családi kriptán kívül láthattuk a
csodás cseppkőbarlangot is, amely régen a vár vízellátását biztosította. Igen meleg napunk
volt, így alig vártuk, hogy lejuthassunk a kastély alatti hűvösbe. Legjobban az tetszett nekünk,
hogy a barlangot a kastéllyal egy kút kötötte össze, így már fentről leláttunk a mélybe.
Ezután meghódítottuk a vadregényes környezetben lévő, izgalmas Csejte várát. Jártunk már
az elmúlt napokban pár várban, de ez volt számunkra a legnagyobb kihívást jelentő
kirándulás, különösen a 200 méteres szintkülönbség miatt. A romoktól viszont olyan
gyönyörű kilátás nyílt a környékre, hogy azonnal elfelejtettük a fáradtságot, és mindannyian
úgy éreztük, megérte a hatalmas erőfeszítést. Ennek a várnak is van legendája, amely
igencsak horrorisztikus, hiszen a fiatal lányok százait halálba küldő Báthory Erzsébet grófnő
súlyos titkait őrzi. Ma sem fáztunk, nagyon el is fáradtunk, így a jól megérdemelt jutalmunk a
túra végén két gombóc fagylalt volt.
A szállásra visszaérkezve a bőséges vacsora után a többségre már rátört a fáradtság. Ezen az
estén gyorsan elaludtunk, miközben gondolatban már a másnapi hazautazásra és az otthoni
élménybeszámolókra is készültünk.
4.nap
A negyedik napon a korai ébresztő után bepakoltunk a buszba, elköszöntünk a
szállásadóinktól, és elindultunk az ezüstbányászat egykori fellegvárába, Selmecbányára. A
Selmeci-hegység katlanában fekvő város teraszosan épült, szinte egyetlen egyenes utcája
sincsen, minden tere és utcája más-más szinten fekszik. Selmecbánya főutcájának
jellegzetessége a megemelt, korlátokkal védett járda, az úgynevezett Terasz, amely talán a
város egyetlen nem lejtős része. Hajdanán itt korzóztak a város polgárai. Elsétáltunk a Szent
Katalin templom és a Felvidék egyik legmagasabb pestis oszlopa mellett, majd felkerestük
Petőfi és Mikszáth emléktábláját a líceum épületén. Nagyon örültünk, hogy kaptunk egy kis
szabadidőt is.
A csapat egy részének az abszolút kedvence következett: a szabadtéri Bányamúzeum és az
izgalmas Bertalan-táró. Méreteit tekintve ez a legnagyobb, Felvidéken található szabadtéri
múzeum. Két fő részre oszlik, egy felszíni és egy földalatti szakaszra. Védősisakot és
bányalámpást kaptunk, így vonultunk le a mélybe, ahol megismerkedtünk a bányászok nehéz
munkájával, és olyan szakkifejezéseket is tanultunk, mint a „bányászhold”. Külön kihívás volt
egy 40 méteres, nagyon szűk és alacsony szakasz, ahol többeknek komoly félelmei támadtak,
de végül mindenki sikeresen végigment rajta.
A hazafelé utunk ugyanolyan sima volt, mint odafelé. Sokat beszélgettünk és énekeltünk a
buszon. Külön öröm volt számunkra, hogy kaptunk egy kis szuvenírcsomagot (helyi sajtokat,
nápolyit, csokit és képeslapot), amit hazavihettünk a családunknak.
Hazaérkezés után a nemzeti összetartozás napjára készítettünk egy kiállítást az emeleti
aulában fotókból, térképekből és saját készítésű plakátokból, melyek a Határtalanul kirándulás
helyszíneit mutatták be. Majd az utazáson részt vevő hetedikes diákok tartottak
élménybeszámolót a hatodik osztályos tanulóknak, átadva nekik a megszerzett tapasztalatokat
és a külhoni magyarsággal kapcsolatos ismereteket. Prezentáció és fényképes beszámoló
segítségével mutattuk be a nyugat-felvidéki várak történelmi múltját, ezzel is kedvet csinálva
a hatodikosoknak a jövő évi Határtalanul utazásra. Összefoglaltuk a kinti projektfeladatok
tanulságait, megerősítve a nemzeti összetartozás és a közös kulturális örökség fontosságát. A
prezentáció után megvendégeltük a hatodikosokat a Felvidékről hozott hagyományos
sajtkülönlegességekkel és helyi édességekkel. A közös kóstoló kötetlen, vidám hangulatban
zárta le a foglalkozást, és kézzelfogható – sőt, kóstolható – közelségbe hozta a régió népi
gasztronómiáját.
Határtalanul kirándulásunk képgalériája ide kattintva érhető el.