Rendhagyó búcsúlevél
Kedves Lali! 
Megrendülten állunk a fényképed előtt, és nem hisszük el, hogy már sohasem kérhetünk, hogy „Segíts!!!” Igen, nehezebben veszünk azóta levegőt…
Hogyan méltathatnánk téged, akivel ennyire fiatalon, ilyen méltatlanul bánt a sors… Váratlanul és kegyetlenül ragadott el, nem érdemelt fájdalommal…
Szerény voltál és zárkózott, csak nagyon keveseknek sikerült a szívedhez közel férkőznie, értük azonban tűzbe mentél akár többször is. Olyan mérhetetlen digitális és technikai tudás birtokában voltál, aminek mi csak a töredékét fogjuk fel, mégis minden alkalommal biztattál bennünket, hogy bátran próbálkozzunk, menni fog.
Igen, sajnáljuk, sajnálhatjuk, hogy már nem javítod meg a pendrive-unkat, nem adsz HDMI kábelt a laptophoz, amit a rajzórához kellett volna hozni, nem javítod meg az e-tábla zúgását, nem állítod a magasságunkhoz a mikrofonállványt, nem vágod össze helyettünk a farsangi zenénket, nem te fogod ezután hangosítani a rendezvényeinket…
Rendszergazdaként folyamatosan láthatatlanul támogattad munkánkat, akár a tanáriban vagy az irodában vagy a tantermek valamelyikében volt rád szükségünk. És nagyon sokszor volt. Te tanítottad meg a TEAMSZ használatát a Covid idején… Néha zokszóval, de többnyire zokszó nélkül megoldottad a mi problémáinkat, feladatainkat is. Közösségünk értékes, nélkülözhetetlen tagja voltál, és több mint 20 éve mindig csak segítettél, segítettél, segítettél… Hiányodat most érezzük igazán…
Balázs Fecó szavaival búcsúzunk:
„Ami félig volt kész, az most félig maradt,
(NE!)
Engedd , hogy a dolgok nélküled változzanak…”
A Kölcsey suli munkatársai és diákjai